2013. október 13., vasárnap

Talio-elv



nos, hát, hello. régen is írtam ide, ejjejj. már azon gondolkodtam, hogy törlöm a blogot, mert miért ne?
aztán ma olvasni kezdtem. rendes. igazi. vérbeli. sterekeket. és ez ösztönzött arra, hogy én is írjak végre egy használható fanficet, ha már a regényemnek b*szok nekiállni. de barátnőmnek [Hizaaa] megígértem, hogy az őszi szünet alatt egyszer kibombázhatatlanul leülök a laptop elé, és addig fel sem állok, míg vagy 4 fejezetet össze nem kapartam.
addig is, itt van a tündibündi Stiles Stilinski, és az utolsó rohadék Peter Hale, akik kettőséért halálosan odavagyok.
alap cselekmény: Peter egy nyomorult szemétláda, aki imád tizenhat éves srácokat molesztálni, és ezt nem is tagadja. Stiles-nak teleszalad a töke tornacipője vele, és úgy dönt, szembeszáll vele. igazi Talio-elv, bár látszik, melyikük is a perverzebb.

ez ilyenre sikerült, és úgy hiszem, talán a legutolsó fanficem ide.



Stiles utálja, ha nézik, miközben ő olvas.
Stiles határozottan utálja, ha nézik, miközben ő olvas.
Jelen pillanatban a második jelző lépett életbe.
Ujjai meggyűrik a már amúgy is zizegve remegő újságpapír lapjait, összemorzsolódnak a szorításában, ő pedig káromkodik egy cifrát.
- Abba tudnád hagyni a bámulásomat, legalább tíz percre? – csattan fel, és véglegesen összegyűri az újságot, hogy a kukába dobhassa, ami a kanapé mellett foglal helyet, cirka öt méterre.
Peter összeráncolja a homlokát.
- Javítás: a fejed fölött nézek el pár centire, mert még egy légy is érdekesebb nálad, Stiles – közli, különös kegyetlenséggel kiejtve a fiú nevét. Megvakarja az állán lévő heget – egyet a sok közül –, és folytatja a fixírozást. Stiles hosszú ideig figyeli a volt Alfát, próbálja kitalálni, hogy a másiknak mi ebben a jó, majd kicsivel később azon kapja Petert, ahogy az először halványan, vonalnyira, majd egyre szélesebbre, istentelenül perverz vigyorra húzza az ajkait, és szemei sarkában szertefutnak a szarkalábak.
Ebben a pillanatban dönti el, hogy ezentúl kerülni fogja őt – azonban Fortuna teljesen máshogy gondolkodik, mint ahogy ő azt szeretné.

- Peter – hajol be Isaac az ajtón, megtámaszkodva a félfában –, mennyire lenne neked gond, ha ma ketten, Derekkel mennénk őrjáratozni?
Peter az ölébe helyezi a könyvet, ujjával megjelölve, hol is tart benne, és vet egy kurta pillantást a nem sokkal mellette ücsörgő Stiles-ra. Vállat von.
- Jól megleszünk mi kettecskén – feleli, és újfent felvillantja azt a sokértelmű vigyort, amitől Stiles hátán maratont fut a hideg.
Isaac felvonja a szemöldökét, majd biccent egyet, és eltűnik az ajtó mögött.
- Ez neked mire jó? – kérdezi Stiles. Peter csettint egyet a nyelvével, és hátradől, lehunyja a szemeit.
- Fogalmam sincs – feleli végül, hosszas hallgatás után, megtörve a csendet. – Körülbelül olyan, mintha valami egészen különleges illatú gyertyát szagolgatnál. Csak még egy kicsit, csak még egy kicsit, és a végén rájössz, hogy nem tudsz leállni vele.
Stiles arcában megrándul egy apró izmocska, és megvonaglik a szemöldöke. Lenyel egy feltörekvő szitokáradatot, a kezei ökölbe szorulnak, végül úgy dönt, jobb neki Peter nélkül – azzal feláll, és öles léptekkel elhagyja a szobát.
- Lehetne kihívóbb is – jegyzi meg Peter, mint egy lábjegyzetként, miközben a gimnazista szebbik felét nézi, leplezetlenül kritikus pillantással végigmérve, aztán ő is feláll, és a tervrajzokhoz sétál.
Beletúr a papírhalomba, aztán a hajába is, és elgondolkodva vakarja meg a tarkóját. Hallja, ahogy Stiles nekidől a falnak, lélegzetén próbál uralkodni, majd nagy nehezen kiigazítja szívének ritmusát, és megköszörüli a torkát. Apró, sietős léptei felhangzanak, egyre közelednek a nehéz vasajtók felé, és Peter már jó előre köszön – a mai napon már hatodszorra –, mielőtt még Stiles akárcsak az orrát is bedughatná a szobába.
- Mi bajod velem? – teszi fel a fiú azt a túlságosan is nyilvánvaló kérdést, amit már vagy két hete nyilvánvalóan forgat a fejében. – Mármint… - a hajába túr –, miért kell azonnal a véremet szívnod?
- Mert egyszerűen adja magát a dolog – jön a válasz azon az idegtépően selymes hangon. Stiles most már érti, miért utálja Derek annyira a nagybátyját.
Felhorkan.
- És most jön az, hogy ez a Hale-ek vérében van, szinte zsigerből jön, et cetera – mondja bosszúsan, és megdörgöli az orrnyergét. – Legalább egyszer próbáld meg nem őrölni az idegeimet, Peter!
- Mon cheri – fordul Peter Stiles felé –, azt nem tehetem. Tiltja a vallásom. – Figyeli, ahogy Stiles kibújik a bakancsából, majd azt a fűzőjénél fogva meglóbálja, és felhasználva a lendületet, hatalmas elánnal a fejéhez vágja.
Peter agyán átvillan a gondolat, hogy talán elkaphatná, és egy laza mozdulattal a fiú arcára erősíthetné zablának, de végül meggondolja magát, és hagyja, hogy az orv vegyi fegyver a fején landoljon, és gyönyörű, lila foltot hagyjon a bőrén. Rezzenéstelen arcizmokkal ácsorog, bal kezében az egyik papírral, ujjai közt remeg az anyag, és a betűk között végigszaladnak a ráncok. Az orra alatt motyogva esküszik vendettát.
- Ha harc, hát legyen harc – jelenti ki, és előveszi a Pszichopata Hale-ek Pillantását.
- Nálatok mindenki a zárt osztályról szökött? – csattan a gimnazista, majd gyorsan lekapja a másik bakancsát is, és a párja után küldi. Végül úgy, ahogy van, mezítláb kicsattog, Peter érzései szerint Scottot megkeresni.

Másnap Peter a kanapén foglal helyet, kényelmesen kinyújtóztatva a lábait, és ismét a tervrajzokat vizsgálgatja, ujjával többször végigkövetve a bank fő széfjéhez vezető utat, ahol nyilvánvalóan újabb áldozatot tart fogva a Darach. Ajkai némán mozognak, ahogy számolja a lépéseket, viszont már messziről hallja, ahogy Stiles közeledik. Akarva-akaratlanul is elvigyorodik, és helyezkedni kezd a kanapén.
Kitárulnak az ajtók, és Stiles belép rajta, őt pedig követi Scott és Isaac párosa, a sort Derek zárja.
Stiles igyekszik tudomást sem venni a volt Alfáról, leül a kanapéra – tökéletes messzeségben letelepedve –, és úgy téve, mintha Peter levegőnek sem számítana, kiveszi a kezéből a tervrajzokat, és látványos közönnyel tanulmányozni kezdi őket. A lábait a férfi ölébe fekteti, talpaival kényes területet megcélozva, mire Peter érezhetően megdermed, és az izmai egytől egyig megfeszülnek. Finoman torkot köszörülve, akár egy úriember, visszaveszi Stiles-tól a papírt, hogy folytathassa a számolást, Stiles-nak azonban más tervei vannak, így nem hagyja magát.
- Ha udvarolni akarsz, azt ne így fejezd ki – szólal meg Peter, a fogai közt szűrve a szavakat. – Remélem, tudod, hogy a Hale-falka nem óvoda. – A gimnazista szempillája megrebben, azonban nem hajlandó hozzáfűzni semmit a témához. Derek érdeklődve néz a párosukra, majd vállat von, és az irányból ítélve, elvonul zuhanyozni.
Scott és Isaac tisztes távolban leül Peterékkel szemben, és csendben beszélgetni kezdenek, lopva rájuk pillantva.
Peter megböki Stiles combját, egészen közel a fiú alhasához. Kivillantja farkas karmait, és íriszei hideg acélként villannak.
- Stilinski – szólal meg, a hangja enyhén eltorzul. Stiles unottan néz fel rá, félárbocra eresztett szemhéjai halálos unalmáról adnak tanúbizonyságot, és elfintorítja a száját. Talpai ütemes mocorgásba, masszírozásba kezdenek.
A következő pillanatban lerepül a kanapéról, nagy csattanással elterül a padlón, és a fejére hullnak a tervrajzok. Peter, mintha mi sem történt volna, feláll, és kisimítja szürke pólóját, kicsit följebb húzza a farmerját, és magasra emelve az orrát, kékvérű mozdulatokkal kivonul a képből.
Stiles elégedetten vigyorog, és hagyja, hogy Scott értetlenül a homlokát ráncolva, felsegítse a földről.
- Mi ütött beléd? – kérdezi a béta. Stiles megrázza a fejét, majd legyint is egyet bal kezével.
- Hosszú lenne elmagyaráznom, és szerintem jobb is, ha egy kukkot sem értesz belőle.

- Tudod – kezdi Stiles színpadiasan csípőre tett kezekkel –, szerintem igazán abbahagyhatnád.
- Mit? – pillant hátra a válla fölött Peter, és alig leplezett vigyor sejlik fel az ajkain. A válla rázkódik az elfojtott nevetéstől.
- Rohadj meg – közli Stiles válasz helyett, és végigmutat magán.
- Csak utánad, mon cheri – vágja rá Peter, és követi a fiú kezének irányát, beharapva az alsó ajkát, és gyanúsan megbámulja az ölét, túlságosan is hosszan, mire Stiles leheletnyit elpirul.
- Tudod jól, hogy mit! – csattan, és inkább félrefordul.
Peter nagyon is jól tudja, mit kéne abbahagynia, ám… ahogy korábban fogalmazott: képtelen leállni vele. Stiles az ő különleges illatú gyertyája, és ez a gyertya szinte viszket azért, hogy valaki végre megszagolja.

                                                                                  ***

Ne szedjétek szét a házat, míg vissza nem jövök!
Scott vajon direkt idegesíti Stiles-t?
Peter még csak meg sem próbálja palástolni azt a falat kapartató vigyort, miközben súlyát a fél lábára helyezve áll a terepasztal mellett, egymás után tolva odébb a jegyzeteket, tanulmányozza a bank térképét, holott már régen bejutottak, és megtalálták a titkos útvonalat.
A Darach nem volt ott, soha nem is járt még a közelében sem, így szinte természetesnek vehető az, hogy ismét egymást hibáztatják a félreinformálódásért. Peter őszintén jól szórakozik Derek kiakadásain, Scott dühös arcrándulásain, és Boyd értetlen pislogásain. Különösen az tetszik neki, ahogy Isaac ide-oda kapkodja a fejét, akárha pingpong-mérkőzésen lenne, és szinte kétségbeesetten kapaszkodik az ő kis Scottjába.
Stiles eközben egy politikust is megszégyenítő pózban trónol a kanapén, szokatlanul nagyképű arckifejezést öltve magára, ezzel is ingerelve a volt Alfát.
Nem hagyhatja ki ezt az alkalmat.
- Mi van, Stiles? Valaki végre jól megdugott, hogy ennyire elégedett vagy? – kérdezi, és végignyal az alsó ajkán. Derek gutaütötten bámul a nagybátyjára, és látszólag azt latolgatja, mivel hasíthatná fel könnyebben a mellkasát: kés, vagy a saját, tökélyre fejlesztett karmai? Úgy néz ki, az utóbbi mellett döntött, ugyanis feltartott kezekkel, vészjóslóan villogó karmokkal közelíteni kezd felé, és mindenki jobbnak látja, ha felszívódik a közelükből.
Stiles arca megvonaglik a pikáns kérdésre, egy kissé fészkelődik, de nem hagy fel tökéletességének tudatában lévő madonnai pozíciójával.
- Most úgy fogok tenni, mintha a szél csak meglebegtette volna a szádat – jelenti ki, és látványosan tovább olvassa a regényt. Derek megáll Peter mellett, egészen közel, szinte az arcába hajol, és kivicsorítja a fogait.
- Még egy ilyen, és a véreddel festem ki a szobámat – sziszegi, majd lassan, fürkésző pillantással kifarol a helyiségből, kettejükre hagyva a két kiskakast.
- Jó volt az előző este Derekkel? – kérdezi nyájasan az idősebbik Hale, Stiles pedig meg sem rezzen.
- Felfordulnál végre? – kérdez vissza, és lapoz.
- Csábító ajánlat – vonja meg a vállát Peter, és letelepszik Stiles mellé. A combjaira könyököl, az állát a tenyerébe fekteti. – Mivel hozhatnálak ki a sodrodból? – teszi fel a kérdést.
- Ha elmondom, az már nem buli – feleli a gimnazista, és újfent lapoz, bár csupán a látszat kedvéért futtatja végig a sorokon a pillantását. A valóságban Peter hangja sokkal jobban leköti, mint maga a történet. Idegesítőnek tartja. Kimondottan idegesítőnek.
- Miért akarsz ennyire feldühíteni? Én nem változok át farkassá, és nem ugrom a torkodnak – firtatja, és becsukja a könyvet. – Erre élvezel talán?
Peter elgondolkodva hunyja le a szemeit, majd kurtán megrázza a fejét. – Nem – szólal meg –, határozottan nem. A fényképed általában segíteni szokott a dolgon.
- Undorító – fortyan Stiles, és fellendíti a könyvet, hogy rávághasson a férfi homlokára. Amaz hirtelen mozdulattal kinyúl, és elkapja a fiú csuklóját, vasmarkába zárva azt, és egy darabig el sem engedi.
- Miért? – kérdezi Stiles, arra törekedve, hogy kiszabadítsa a végtagját a fogságból.
- Mit miért?
- Ez már régóta érdekel… miért nem tombolsz, amikor telihold van? – vált témát a fiú, hiszen elfelejtette, mit is akart kérdezni. Peter szorítása teljes mértékben eltereli a figyelmét.
Látja, ahogy a volt Alfa elgondolkodik.
- Te vagy az én biztosítékom – jelenti ki rövid csönd után. Stiles értetlen pillantására belefog a magyarázatba. – Ha átváltozom teliholdkor, és rám jön a sokszor ötperc, és úgy döntök, darabokra téplek, akkor mondd meg: kit fogok halálba idegesíteni?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése